toppage
toppage
Menü
 
Üzenő fal

Szia! Köszi, hogy benéztél! Remélem teccik az oldal, bár még fejlesztés alatt áll, mint látod! Tippjeidet megírhatod a vendékkönyvbe!

Üdv: Anaconda

ui: Köszönöm a sok segítséget a legjobb barátnőmnek Nikinek! Az ő oldalának címe: www.anime-4ever.gportal.hu

 

 

 

 
Love
 
Ezoterika
 
Barátság
 
Külső
 
Naptár
 
Babonák
Te babonás vagy?

Én? Dehogy!
Esetenként
Van hogy elgondolkodok rajta
Igen
Persze! Mindent babonát ismerek
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
kód1
 
kód2
 
kód3
 
Anaconda Street
Anaconda Street : Gone love

Gone love

  2006.08.18. 12:36

Reménytelen szerelem.... Vagy mégse?

Gone love

 

Semmit nem értek. Hogy romolhatott egyszerre ennyire az éltem?! Mert Zolit még értem de a többit nem. Minek mentünk mi abba az átkozott kínai étterembe? Mindennek vége. Alig jártunk két hónapot és miatta vége lett. Majd alig jártunk megint csak két hónapot majd miatta, vagyis inkább Niki miatt megint vége lett. 1 éve érte rimánkodok és most, tessék. Megkaphattam volna. De én elszúrtam. Nagyon lassan telt az idő. Csak két hét telt el a karácsony óta. Csak 1 hét telt még el 2006-ból. Csak 3 napja járunk ismét iskolába, és mégis én Nikiként már többször vitáztam a három nap alatt Zolival, mint Anitaként egész életemben. Persze Nikinek is megvan a maga problémája. Ő is vitázik az én testemben Zolival és emellett még a szüleimmel, sem jön ki. Persze én se az övéivel. Se az öccsével. Mindig ottfelejtem a suliban. Ja és a legrosszabb hogy Zsóka néni folyton engem piszkál Nikit meg békén, hagyja. Ő peresze azt hiszi, hogy Nikit piszkálja.

-          Zsóka néni. Elegem van. Én nem állok bukásra matekból. De ha minden nap feleltetni fog, akkor meg fogok bukni. Most az a célja hogy javítsak, vagy azt hogy rontsak? – lett elegem az egyik órán

-          Nem, nem kislányom te velem így nem beszélhetsz. És micsodakérdés ez? Persze hogy azt szeretném, hogy javíts. Ülj le! És kérem az ellenőrződ.

Kivittem neki, majd odasúgtam Nikinek, hogy sajnálom. Szünetben a folyosón az ablakpárkányt támasztottuk. Egy pontot bámultunk mind a ketten. Nem szóltunk. Egymásra is csak akkor néztünk, amikor Zoli és Viki felénk közeledett kéz a kézben. Nikiként nem sírhattam el magam, mert az elég érdekes lett volna, de Nikinek Anitaként nem szabadott nagy érdeklődést mutatnia. És mintha olvasna a gondolataimban abszolút közömböt mutatott. Míg Viki a száját jártatta addig Niki csak a szemét, forgatta. Olyan igazi Anitásan.

-          Ani állj le. Ok? Ne játszd, hogy téged mennyire hidegen hagy hogy Vikivel vagyok, mert ezt nem veszem be.

-          Figyelj Zoli engem te már réges régen nem, érdekelsz. És szerintem inkább téged érdekellek én, mert különben nem jönnél folyton ide.

-          Álmodj királylány - vetette oda iszonyú bunkón. Én majdnem utána mentem, de Niki megfogott.

-          Nehogy neki ess már! Nem tudhatja, hogy én te vagyok. Te meg én. Nyugi szusza. Azt a pióca Vikit úgyse fogja sokáig elviselni. - mondta Niki

-          De beleőrülök ebbe az egészbe. Nem tudok Nikiként semmit tenni - mondtam csalódottan

-          Nyugi. Hamar meg fog oldódni minden, de addig hidegen kell, hogy hagyjon a Zoli.

-          Mintha ez olyan könnyű lenne.

-          Tudom, vagyis gondolom hogy nehéz, de ki kell bírnod.

-          Na jó. Talán, de te könnyen beszélsz neked, még megvan a pasid.

-          Sajnálom - mondta.

Bementünk a töri órára. Rémes volt. Gabi néni a Nikit feleltette. Legalábbis a Niki testét. De én nem tanultam semmit.

-          Anita ugye tanultál? – súgta oda Niki

-          Nem! Sajnálom

-          Úristen. Kérlek, hozz össze valamit. – mondta

Kimentem a tanári asztalhoz.

-          Mesélj nekem az ipari forradalomról-, mondta Gabi néni

-          Hát…- kezdtem-, mondjuk úgy, hogy ipari forradalom van most az én életemben is. Persze inkább 3. világháború. És mivel bennem is háború van ezért a régi háborúkat, nem tudtam megtanulni.

-          Jaj kislányom ne sóderolj nekem. Nem írom be az egyest de, holnap felelsz – mondta a nagy röhögések közepette

-          Köszönöm – és a helyemre mentem. Niki azt mondta, hogy jól összerizsáztam mindent. Persze igaza is volt. Nem tudom, hogy tudtam ennyi baromságot összehozni, de a lényeg hogy nem írta be az egyest. Töri óra után haza mentünk. Niki meggyőzte anyát, hogy ott aludhassak, így végre láthattam anyát apát, sőt még Andrist is. Aztán azt tanácsoltam Nikinek, hogy hívja fel a Zolit és kérjen tőle bocsit és állapodjanak, meg hogy haverok lesznek, és én ezt fogom tenni Nikiként. És akkor, ha minden oké lesz akkor könnyebb lesz visszaszereznem a Zolit. Niki megfogadta a tanácsom és felhívta Zolit.

-          Szia Zoli, Anita vagyok - mondta

-          Csá. Na mi van?

-          Figyelj, tudom, hogy én is sokszor hülyén viselkedek de, azért lehetnénk megint barátok. Nem akarom, hogy a szakításunkkal minden tönkremenjen.

-          Jó én nem vagyok rád mérges, de nem tudom, hogy tudunk-e barátok lenni.

-          Kérlek, és ez Nikire is vonatkozik. Ő is itt van és mind, a ketten sajnáljuk a történteket. Kérlek legyünk barátok.

-          Oké. Sziasztok.

-          Szia- és leraktam.

Másnap minden egyszerűbb volt. Zoli rendesen köszönt és nem játszotta a sértődött majmot. Ráadásul ma mentünk egy táborba is 3 napra. A buszon ülünk én a Niki a Zoli meg még sok gyerek, akiket nem is ismerünk. Ez egy tavaszi szüneti program volt és úgy gondoltuk jó poén lenne. Persze ezt még akkor gondoltuk, így amikor Zolival minden okés volt. Most, így friss kibékülés után nem tudom, hogy milyen lesz. Mikor megérkeztünk nem valami királyi szállás volt. Három faház volt egymás mellett. Én a Niki a Zoli és még egy Laci(ka) nevű srác a kettes házban voltunk egy szobába. Elég hülye elrendezésű volt. Én a Nikivel aludtam egy egymás melletti ágyon a Zoli meg a Lacika egymás felett aludtak. Vagyis a Lacika aludt felül. Este a vacsora után, ami csak halkan jegyzem meg rémes volt, elmentünk hárman Niki Zoli meg én egy erdőbe. Aztán a Niki vagyis tulajdonképpen a Zoli azt hitte hogy Anita haza fordult mert nem akart eltévedni. Mi meg hiába győzködtük. Én és a Zoli tovább mentünk.

- Hogy fogunk haza találni?- kérdeztem én

- Ne aggodalmaskodj Niki. - valami biztos lesz.

- Ja, de nem vagyok Niki – mondtam csak úgy spontán. Nem voltam biztos benne, hogyha elmondom, hogy ki is vagyok, elhiszi, de azért próba szerencse.

- Mi az hogy nem vagy Niki? Mért ki vagy?

- Ha elmondanám, nem hinnél nekem

- Nem tudom. Azt majd meglátjuk.

- Szóval én… Anita vagyok

- Nagyon vicces

- Mondtam, hogy nem hiszed majd el.

- Hogy hihetném el? Hogy lennél már Anita?

- Lelket cseréltünk. Oké tudom, hogy így hülyeségnek tűnik, de gondolj csak bele. Ha nem Niki lenne én akkor nem szakítottunk, volna. Mert én szerettelek. Sőt még most is szeretlek.

- Niki ez baromság. Ez valami hülye védőbeszéd Anitáért?

- Dehogy – mondtam. Zoli úgy nézett rám, hogy azt hittem elolvadok. Aztán megcsókolt. Akkor aztán tényleg majdnem elolvadtam. Hirtelen felkaptam a fejem. Eltévedtünk. Állapítottam meg a gondolataimban. Zoli megfogta a kezem és igyekeztünk kijutni ebből az őserdőből. Már vagy fél órája mentünk, és én egyre idegesebb lettem. Szerintem Zoli is, de rajta nem látszott. Aztán megláttam egy gödröt. Majdnem belestem, csakhogy még ennél is borzalmas dolog történt. Niki volt ott és nem tudott kijönni.

- Niki mi van? – hogy kerülsz oda?

- Jöttem segíteni. Csak rohantam és belesetem a gödörbe – mondta

- Jesszusom. De én meg Zoli mit tegyünk? Mi legyen?

- Nem tudom, de segítsetek.

Én ledobtam neki egy csomó ruhából összekötött kötélszerű valamit. Azon Niki felmászott és így vissza tudtunk menni a táborba. Már nagyon későre járt. Ezek után azonnal aludtunk. Másnap már ötkor felébredtem. Kimentem a mosdóba. Belenéztem a tükörbe és én voltam én. Ilyen nincs. Sikerült. Visszamentem a szobába és Niki is Niki volt. Bejött a szobába Zoli.

- Szia Niki – mondta

- Nem vagyok Niki. Anita vagyok. – tájékoztattam a helyzet új állásáról

- Tényleg? - csodálkozott

- Persze. Szerencsére. Végre. – Zoli megcsókolt. Olyan fura volt. Kavargott a gyomrom. És nem éreztem őszintének a csókot. Majd rájöttem miért. Viki. Mi van akkor, ha Zoli nem akarja kidobni azt a piócát? Mi van, ha kamu hogy neki én kellek? Mi van, ha össze-vissza hazudozik. Na jó ez már paranoia. Ez a nap talán életem legszebb napja volt. A reggeli ma is szar volt. Ilyen penészes kenyeret adtak meg romlott tejet. Undorító. Végül inkább vettem három szendvicset és a Nikivel meg a Zolival megettem. De amilyen rossz volt a reggel olyan jó volt a délelőtt meg a dél után. Először elmentünk várost nézni. Egész Balaton Világost bejártuk. Gyönyörű város. Valami kisvonatszerű bigyóra is felültünk és azzal végig mentünk egy részén, és még Nórával is találkoztam. Már-már teljesen elfelejtettem és most ott volt. Hát sajnálom, de már nem ő a legjobb barátnőm. Ezt neki is elmondtam. Egy kicsit beszélgettünk, majd ő elment haza, mi meg a táborral mentünk egy strandra. Volt néhány csúszda meg egy halom tök király medence. Persze az ilyen jó napok hamar eltelnek. Este össze kellet pakolnunk, mivel másnap indulunk. Reggel 8-ra jött a busz a száláshoz és 10-re már Budapesten is voltunk. Sajnos a tavaszi szünet nem egy hosszú dolog és már három nap elment a négyből. Úgyhogy holnapután suli. Az utolsó napon találkoztam Nikivel és elmentünk moziba. Aztán haza. Elég sok dolgom van. Körülbelül hajnali kettőkor kerültem ágyba. Reggel negyednyolckor ébredtem. Alig volt időm elkészülni. Aztán magamra rángattam a ruhám és elindultam. Összefutottam Zolival, de most legalább örültem neki.

- Hello- mondta

- Szia – köszöntem én is, de rá se bírtam nézni. Nem tudom miért, de rossz érzésem volt.

- Leszállsz? – kérdezte

- Nem – válaszoltam és elfordítottam a fejem. Ő meg fogta az állam és visszafordította.

- Haragszol? – kérdezte

- Nem, de… na neked szállnod kell, szia- és hátra mentem a következő ajtóhoz

Leszállt, de szerintem mérges volt. Jó megértem. De nekem is van elég gondom. És nem akarok vele jó pofizni, amikor nem, tudom, hogy mi lesz vele meg a Vikivel. Az iskolában egy ideig nem hoztam fel a témát, majd a hatodik óra előtt rákérdeztem, hogy akkor most mi van. Zoli azt mondta, hogy szakított a Vikivel, de nem lesz egyszerű ezek után, mert a Viki nagyon rá van tapadva. Nem tudtam, hogy elhiggyem, vagy azt gondoljam, hogy ilyen olcsó kifogást még életemben nem hallottam. Szóval egy kicsit tényleg átlátszó volt, az ügy, de mégse mondhattam, hogy hé ez egy kamu, mert mi van, ha mégse az. Nem merek kockáztatni. Nem akarok égni. Zoli és Niki ma felugrott hozzám. Vagyis Zoli csak akart mivel úgy tűnik nem csak én furcsálltam Zoli kis történetét. De Niki szóvá is tette.

-          Zoli ez egy elég olcsó kifogás – mondta, amikor leszálltunk az 59-es buszról

-          Ez nem kifogás. Ez a valóság. Minek hazudnék? – kérdezte

-          Figyelj Zoli Nikinek igaza, van. Elég fura magyarázott adtál. Szerintem csak nem merd kimondani, hogy bocs Viki nem szeretlek. Vagy lehet, hogy nem is akarod. – szóltam közbe én is

-          Ez egy baromság lányok. Én megmondtam a Vikinek. – válaszolta mérgesen

-          És ha megkérdezném a Vikit? – néztem Zolira

-          Szóval nem bízol bennem? – kérdezte sértetten a szöszi

-          De… illetve nem, vagyis persze hogy bízok – mondtam

-          Figyelj Ani aludj erre egyet, aztán majd hívj- válaszolta és visszament a buszmegállóba. Gyűlölöm, ha Aninak hív. Az olyan lekezelő. Ettől függetlenül én utána akartam menni, de Niki megállított. Szerinte nem kéne égetnem magam. Végül én is beláttam. Tényleg aludnom kellett rá még egyet. Amikor Niki elment már kilenc óra körül járt az idő, és én fürdés után kidőltem. A szerdai nap már sokkal tisztább fejjel kezdődött. Reggel Niki megint feljött. Vele mentünk a suliba, de amikor meglátta Zolit a buszon, azt mondta ő, nem jön és csak annyit súgott oda: - Beszélnetek kell. Sajnos igaza volt. Nem akartam beszélni vele. Csak álltam Zolival szemben. Ő meg mélyen a szemembe nézett, és csak mosolygott. Azt hittem leájulok a buszról.

-          Leszállsz? – kérdezte ismét

-          Nem- mondtam megint

-          Haragszol? – folytatta és már dezsabűm volt

-          Nem – folytattam én is

-          Akkor, nem volt elég egy éjszaka a gondolkodásra?

-          De – mondtam

-          Jó akkor mi van? Ne beszéljünk már ilyen tőmondatokba. Mond meg konkrétan.

-          Semmi nincs! Le kell szállnod. Szia. – hárítottam el a kérdést, megint ezzel az olcsó trükkel, de most nem jött össze.

-          Nem, nem, ezzel most nem rázol le. Ráérek. Majd leszállok a következőnél.

-          Ok. Nem volt elég egy éjjel a gondolkodáshoz, de úgy döntöttem bízok benned.

Erre nem válaszolt. A következőnél leszálltunk és a suliig meg se szólalt, de elég érdekesen viselkedett. Mindegy. Nem foglalkoztam vele. Ha hazudik úgyis le fog bukni. A hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. És ez eddig mindig bejött. Ráadásul ezen a héten, pénteken, vagyis holnap után suli buli lesz. Remélhetőleg jó buli lesz. De addig még ki kell bírni három napot. És ahogy ezen filózok úgy megy a matek óra is. Zsóka néni a sok hülyével ordít, én meg elmélkedek. Nekem jó. Hamar ki is csöngettek. És már csak egy tesit kellett kibírni. Csak hogy nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz lesz. Kislabda hajítás volt és én azt nagyon nem vágom. Az a hülye képmutató Viki meg a futás közben velem dumálgat, és azt ecseteli, hogy mi volt tegnap, meg ma és milyen jó az új csukám. Tudtam, hogy ez csak talpnyalás, de azért nem hittem volna, hogy a hajításnál meg lehord mindennek. Például képmutatónak meg ilyeneknek. De ez egy hülyeség mivel én mindig mindenkinek mindent a képébe mondok. Nem úgy, mint ő. Mert amikor a Zoli kiröhögte, hogy mennyit dobott akkor rögtön, hogy de az Anita és a Niki még ennél is kevesebbet. Meg ilyenek. Egy ideig nem érdekelt már csak azért se, mert Zoli engem nem röhögött ki, de amikor már a Béla is beszólt, hogy nézd a tehenet elsírtam magam. Aztán a Zoli megölelt és meg próbált vigasztalni a Viki meg úgy nézett mit, aki még nem látott fehér embert. Féltékeny perszóna. Nagy nehezen vége lett a napnak. Persze otthon sem ment semmi egyszerűen. Tanulni kellet, meg takarítani. A csütörtök és a péntek délelőtt hamar eltelt. A buli 6 kor kezdődött. Időben oda értünk és nagyon jól elvoltunk. Egy csomó kedvenc számom volt, és boldog voltam a bőrömben. Sőt a még lassúztunk is Zolival. Majd 8 óra körül a Viki is bedugta a pofáját. A szám közepénél jártunk, amikor oda jött az a deformált albínó.

-          Zoli te meg mit csinálsz ezzel a tehénnel? – kérdezte Viki

-          Mi, az hogy mit? Akkor táncolok a pasimmal amikor akarok, és leszögezem hogy nem vagyok tehén, csak nem születtem egy csontváznak, ugye mint itt egyesek – vágtam vissza

-          Mi az hogy a pasid? Ő az én barátom - válaszolta Viki.

-          A barátod esetleg, de nem a pasid – folytattam

-          Ne játszd már az agyad. Én úgy értem, hogy a pasim. - Én erre nem mondtam semmit. Csak berohantam a WC-be

-          Anita várj – üvöltött utánam Zoli

Persze engem nem érdekelt. Mentem a saját fejem után. Aztán csak sírtam és sírtam. Nem tudtam semmit, arról, ami kint folyt. Mikor csak rászántam maga, hogy kimenjek, annyit láttam, hogy minden lángokban áll. Nem tudtam kijutni. Sikítozásokat hallottam. Én is segítségért kiabáltam. Már alig láttam valamit. Próbáltam a lépcsőkhöz rohanni, de csak addig voltam eszméletemnél, amíg megláttam Zolit. Olyan volt, mint supermen. De aztán leájultam a lépcsőn. Én végig tudtam magamban, hogy mi van velem. Hallottam, amit mások mondanak körülöttem, csakhogy ők úgy tudták, hogy kómában vagyok. Zoli és Niki bekísért a korházba. Ott ültek, de szólalni se tudtak.

-          Anita nem halj meg. Még szükségem van rád. Sajnálok mindent. Minden az én hibám. – mondta Zoli

-          Zoli ne büntesd magad nem a te hibád – vigasztalta Niki.

Zoli megfogta a kezem. Innen azonban már semmit nem tudtam. Valahogy olyan volt bennem mintha kikapcsolták volna a tv-t. Bizonyára sok idő eltelt, mivel amikor magamban újra tudtam mindent akkor már senki nem beszélt a hátérben. Másnap Niki csak délutánjött be Zoli viszont már koránreggel ott volt. Nagyon dühös voltam rá. Hogy tehette ezt? Elegem van már az olcsó játszmáiból meg a hülye kis hazugságaiból. Na meg persze a Vikiből is. Ahogy oda bejött. Meg ahogy bejelentette hogy, hé bocs, de ő az én pasim. Hát szánalmas volt. Zoli közben mondott valamit, de a felét nem is értetettem. Meg amúgy se tudnék neki válaszolni. Aztán bejött a doktor.

-          Doktorúr mi lesz vele? – kérdezte Zoli

-          Ezt majd a szüleivel tisztázom, rendben? – válaszolta az orvos

-          Nem semmi sincs rendben. Tudnom kell, hogy most akkor mi lesz?

-          Annyit elárulhatok, hogy sokáig kómában lesz. És ha végre felébred akár amnéziás is lehet. Jobb esetben részlegesen, rosszabban örökre.

-          Értem. Köszönöm.

Én erről csak annyit mondanék, hogy most tudom, hogy ki kicsoda. Minek lennék akkor amnéziás. Mondjuk az orvos is, csak azt mondta, hogy akár. Aztán elment a Zoli és az orvos is. Délután valami csaj jött be hozzám.

-          Szia Anita. Tudom, hogy nem hallasz. Vagy lehet hogy igen. De válaszolni úgyse tudsz. De hallom hogy a Zoli benn volt nálad. Már bánja, amit tett. – mondta. De ki ez a csaj? És ki az a Zoli. Ja és én ki a fene vagyok? És mit keresek itt? Aztán a csaj folytatta. – Azt is halottam, hogy lehet, hogy amnéziás leszel, ha felébredsz. Remélem ez nem fog megtörténni, de én mindig melletted leszek. És majd segítek mindenben. És Zoli is szeret. Csak már ébrednél fel.

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Mennyi az idő?
 
Extrák
 
Linkek
 
Kössz hogy benéztél
Indulás: 2006-04-27
 
A legédibb kép
 
Szerinted...
Milyen az oldal, új témája?

Nagyon jó!
Jobb mint volt
Ugyan olyan mint volt
Az előző jobb volt
Nagyon béna
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Fiúk & Lányok
Hiszel a fiú-lány barátságba?

Igen
is-is
Nem
Régebben hittem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Az Anya, ha mûvész - Beszélgetés Hernádi Judittal és lányával, Tarján Zsófival - 2025.05.08-án 18:00 -Corinthia Budapest    *****    ✨ Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott – ismerd meg a „Megóvlak” címû írást!    *****    Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!